Kiropraktika

Kiropraktika- Lágy Csontkovácsolás

A betegek legtöbbször az alábbi panaszok, állapotok esetén szoktak jelentkezni:

• Derékfájdalom (lumbágó), isiász, gerincsérv, porckorongproblémák.
• Nyak- és hátfájdalmak, gerincferdülés, légzési nehézségek.
• Alsó és felső végtagok fájdalma, zsibbadása.
• Fejfájás, migrén, szédülés, fülzúgás.
• Váll-, csípő- és térdfájdalmak.
• Balesetek és különbözo sérülések után.
• Várandós és szülés utáni állapotban.
• Megelőző céllal (gyermekkorban).

Hogyan gyógyít a kiropraktika?

A kiropraktőr nem a tünetekkel, hanem azok okaival foglalkozik. Figyelmét a gerinc állapota és az egészség közötti összefüggésre összpontosítja. A gerinc működési zavarainak csökkentésével, elhárításával javul a szervezet idegellátása, mely döntően meghatározza öngyógyító képességének kibontakozását. A kezelést megelőzi a beteg kikérdezése, a tünetekkel kapcsolatos ortopédiai, neurológiai állapotfelmérés, valamint a kiropraktika speciális tapintásos vizsgálata. Ha ezek a vizsgálatok nem elegendők a gerinc rendellenességeinek feltárásához, röntgen, vagy más képalkotó vizsgálatok elvégzésére is szükség lehet.

A kiropraktőr-AMM terapeuta a kezelést sajátos műfogásaival, kézzel végzi, mindig egyénre szabottan. Biztonságosságát minimális erő és kifinomult technika alkalmazása teszi lehetővé, melynek révén az elmozdult csigolyákat helyükre igazítja.

A csigolyaelmozdulások okai és következményei

Csigolyaelmozdulás kialakulhat a következők események, illetve folyamatok következtében: akut traumák (esések, balesetek), gyerekkori (vagy később, a munkavégzés során kialakult) rossz testtartás, testi és lelki túlterheltség, stressz, mozgáshiány, továbbá a jelenlegi és korábbi betegségek hatásai, a gerinc fejlődésének rendellenességei, táplálkozási hiányosságok. Az említett események, illetve folyamatok maguk is csigolyaelmozduláshoz vezethetnek.

Az ízületi blokkok a gerincben merevséget, mozgáskorlátozottságot, porckopást, meszesedést és porckorongsérvet okoznak. Következésképpen a gerinc és az ízületek állapota romlik, és ha a folyamat hosszú időn át fennáll, visszafordíthatatlan változások mennek végbe.

Legalább ennyire károsak azok az elváltozások, melyek a kilépő idegpályák nyomása következtében érik a szervezetet. Ezek: fájdalom, zsibbadás, izomgörcs, gyengeség, keringési rendellenességek, ödéma, a belső szervek sorvadása és működési zavara.